A félelem jó!:) azaz hogyan bánj a félelemmel?!

Az élet tapasztalatait így is-úgy is megszerzed. Én részemről úgy gondolom, hogy életem második felében már egyre növekvő boldogságban akarok élni. Az viszont nyilvánvalóan hátráltatná, ha bűntudat lenne a lelkemben, harag, neheztelés, panaszkodás, rettegés, fájdalom, szégyen, bármi. Ezért kigyomlálom a kertemet! A gaznak a kertben különös természete van: megbújik. A földalatti hatalmas gyökér akkor is ott marad, ha tövestül kitéped. Mondjuk attól félsz, hogy az életed mit sem ér… Attól, hogy meg fogsz bukni, felsülsz, hogy nem sikerül valami fontos dolog: ez maga a gaz életed kertjében.

Emlékszem egyszer volt egy saját kiskertem és ültettem mindenféle zöldséget egy jó leveshez. Megjelentek a gyomok is, így első lendületből lekapkodtam mindet. Semmi baj sem volt addig a napig, míg el nem kezdett esni rá az eső. Finom nyári permet áztatta a kertemet és mikor kimentem délután, hogy nagyot szippantsak a párás levegőből, mit látok: a gyomok ismét ellepték a kertemet, immár megerősödve és tele energiával. Azokat is kiszedtem, de most már a látható gyomnövény alatti gyökeret is eltéptem. Azt hittem, minden rendben, de csak egy hónap kellett hozzá és megint ott voltak a kertemben. Nagyon bosszantott a dolog, kezdtek mindenhol útban lenni a gazok. Elszívták a vizet és az ásványi agyagokat a növények elől. Ekkor a dühömet motivációként felhasználva mélyre ástam életem kertjében. Míg vizes volt a föld, fogtam magam és leástam a gyökerek végéig. Hát mondhatom: kemény meló volt, némely gaznak fél méterre is lenyúlt a gyökere.

Lehetőség egy boldogabb és szabadabb élethez:

  1. Tegyük fel, hogy félsz valamitől. Ez normális, hiszen emberi lény vagy, meg különben is tapasztalni jöttél ide, szóval belefér. Jó mély gyökere van a félelemnek, amiért le kell ásnunk a lelkünkben. Mindenhova, ahol félelem van Benned, érdemes megértést, elfogadást és szeretetet vinni, így okosan a probléma helyett a megoldással foglalkozol.
  2. Amikor az ember megáll a fejlődésben, eltereli a gondolatait valamivel. Fél, de nem figyel oda rá. Helyette szórakozik, dolgozik, csokit eszik, meg ilyenek. Vagy tudatosabb és foglalkozik vele, de csak a felszínen. Ha így tennénk, az olyan lenne, mint a gyógyszer’ ami nem gyógyít meg semmit, csak a tüneteket szünteti meg. Így aztán az igazi betegség megmarad. A gaz is megmarad a kertben, a félelem is a szívben. Ez az állapot csak kis ideig tartható fenn. Egy idő után ugyanis akkorára nő a „gaz”, hogy elszívja az életkedvet, a boldogságot, a szabadságot életedből. Ha lehangolt vagy, depressziós, boldogtalan, te is így jártál. Szuper!
    Figyelem! Ez nem gyakorlat! Amikor a tapasztalatból eleged lett, léphetünk a következő szintre!
  3. A széles és könnyű út helyett érdemes a nehezebbet választani, ugyanis az a gyorsabb!:) Az életed sikeressége, a belső fejlődéstől, az önmeghaladástól függ! Ha a tudatalatti, a lélek megtelne rossz érzésekkel, akkor mérgező gondolatokat őrizgetnénk, tehát romlana életünk minősége. Ha pedig felismerjük, hogy ennél jobban akarunk élni, akkor kijövünk a komfortzónánkból és tudatosan feltárjuk-rendbe tesszük félelmeinket! Tudjuk, hogy egy kicsit fájni fog, mégis mélyre ásunk. Mint a sportoló az edzésen, mint az egyetemista a vizsgaidőszakban, mint az édesanya a hajnali felkelésnél: fárasztó lesz és kellemetlen, mégis: győzelemhez, sikerhez, boldogsághoz vezet. Ha szembenézel magaddal, akkor nyersz!

A kiskertem nagyon hálás volt, bőségesen termett finomabbnál finomabb zöldségeket! A kert „gyümölcsei” beértek. Annyi tápanyag és éltető erő volt bennük, amennyit csak fel tudtak szívni a földből. Nagy szeretettel ápolgattam a kis birtokomat, míg eljött a szüret ideje. A zöldségek egymás után megértek. Frissek, harmatosak, roppanósak, zamatosak voltak. Olyan ízletes paradicsomot és sárgarépát azóta sem ettem. A zöldségleves pedig egyenesen mennyei lett. Örülök, hogy a gazok, a félelmek és neheztelések helyett igazi megnyugvás és igazi öröm van a kertemben. Jóízűen elfogyasztottam a levest, kiültem a frissen megtisztított kertembe és csodáltam a virágokat. Boldog mosollyal az arcomon nagyot sóhajtottam és ahogy kifújtam a levegőt,visszagondoltam az út elejére. Semmi kétségem sem volt. Bárhogy alakulna is az élet, ugyanezt tenném! Ha a boldogság a célod, érdemes felismerned, hogy minden rossz történés egy nagyobb jó történést készít elő!

Szeretettel várlak az Iskolában!
Mindig jobb jön! András

www.atudatossagiskolaja.hu